Vegyük tudomásul: Hunyadi korántsem volt „hibátlan jellem” – ahogy Cillei Ulrik sem volt akkora szemétláda

A csilláron is lógtak az érdeklődők a Premier Kultcafé mozitermében megrendezett, Hunyadi Jánosról szóló Rubicon-esten, melynek vendége Pálosfalvi Tamás, a HUN-REN BTK tudományos főmunkatársa volt. A történésztől megtudhattuk, milyen volt valójában a sikeres hadvezér és politikus, valamint az a kor, amelyben élt és tevékenykedett.

Az érdeklődők nagy létszáma minden bizonnyal a most futó Hunyadi-sorozatnak volt köszönhető, amelyet Bán Mór sikeres regényfolyamát alapul véve készítettek el. 

Hiszen maga Bán Mór is amellett érvelt a Mandineren nemrég megjelent írásában, hogy „A történelmi regény, mint minden regény műfaja fikció. Az a feladata, hogy közelebb hozza az olvasóhoz az adott kort. Hogy megszerettesse azt. Hogy aztán rácsodálkozzon az olvasó, vagy a filmes adaptáció nézője: mi lehetett úgy, és mi nem a jelenlegi tudásunk szerint a valóságban”.

Bán továbbá úgy fogalmazott, 

A Rubicon-estek ugyan rendre megtöltik a Premier Kultcafé mozitermét, ám most az „állóhelyek” is elfogytak, Bán Mór regényfolyama tehát elérte azon célját, hogy felkeltse az érdeklődést a múlt iránt.

Hunyadi fontos űrt töltött be: ő vállalta fel, hogy az oszmánokkal szembe kell szállni

Machiavelli óta tudjuk, hogy „a szerencse felerészben ura tetteinknek”. Adódik tehát a kérdés: milyen történelmi helyzet az, amely lehetőséget adott a köznemes Hunyadi Jánosnak a felemelkedésre?

Pálosfalvi Tamás rámutatott, ez ugyan igazságtalan és túlzó Luxemburgi Zsigmonddal szemben, de Hunyadi idejében a magyar nemesség úgy tekintett a királyra, mint aki régóta elhanyagolja a török elleni védekezést. Amikor Zsigmond 1437-ben betegen és öregen huzamosabb ideje Csehországban tartózkodik, a magyarok haza szeretnék hívni, mert a törökök épp támadják az országot. A történész elmondása szerint ugyanis a magyar történelemben konstans, hogy az urak elvárják, hogy az uralkodó mindig legyen ott az élükön, amikor az ellenséggel harcolnak.

– fogalmazott Pálosfalvi.

A történész butaságnak nevezte azt a politikailag korrekt megközelítést, amely szerint nem szabad hangsúlyozni, hogy az Oszmán Birodalomnak agresszív, hódító szándékai voltak.

„Ha meg akarjuk érteni, hogy Hunyadi például, meg egy csomó magyar nemes, meg cseh, meg román, meg szerb az életét áldozta ezért a harcért, akkor látnunk kell, hogy nekik mi volt a percepciójuk, ők hogy látták ezt a problémát. És ők 

– fogalmazott.

A történész arra is rámutatott, fontos látni, hogy míg a török a Balkánt addigra teljesen megszállta, Magyarországból a Jagelló-kor derekáig egyetlen várost sem foglaltak el, de ez nem jelenti azt, hogy nem okoztak óriási károkat. A magyar területeket ugyanis állandóan rabolták és fosztogatták.

„Hunyadinak is ez állt a gondolkodásának a homlokterében, hogy igenis, ha egyszer ezt nem tudjuk megakadályozni, akkor meg kell próbálni a háborút áttenni az ellenség oldalára” – mondta Pálosfalvi azzal kapcsolatban, miért indulhatott el keresztes sereg Hunyadi vezetésével a „hosszú hadjáratra”.

Hunyadi azért szerette a kifogásokat...

A hadjárat kezdeti sikerei azonban olyan elvárásokat gerjesztett, amelyek Pálosfalvi szerint illuzórikusak voltak, hiszen a várnai és a rigómezei vereségekbe torkollottak. Ezekkel kapcsolatban a történész úgy fogalmazott: 

Várnánál, Ulászló király a hibás. A fiatal és Ulászló, aki Hunyadinak a bölcs tanácsa ellenére már a siker küszöbén ráront az oszmánokra, a janicsárokra, és levágják először a lovát, aztán magát a királyt is”.

A történész Rigómezővel kapcsolatban elmondta, ott pedig Brankovics György szerb despotára mutogatott Hunyadi, hogy elárulta a szultánnak a keresztesek útvonalát, de ez a vád sem állja meg helyét.

Pálosfalvi szerint egyébként 

az említett két vereségnek pedig az volt a tanulsága, hogy a törököket egy nyílt, mindent eldöntő csatában nem lehet legyőzni, ezért inkább a védekezésre kell berendezkedni.

Miért utáljuk a Cilleieket és mit tudunk felhozni a mentségükre?

Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa és a beszélgetés moderátora egy ponton felvetette: mi annak az oka, hogy Cillei Ulrik, ahogy a sorozatban is, úgy általában a közemlékezetben a klasszikus sötét intrikus alakként jelenik meg?

Pálosfalvi rámutatott, 

Ő életének egy meghatározó részét III. Frigyes udvarában töltötte titkárként és rendkívül megutálta a Cilleieket. „És miután a család kihalt, mindazt a gonoszságot, amit ki lehetett találni, azt rájuk is öntötte” – mondta a történész.

Igaz, utóbbinál Pálosfalvi megjegyezte: „Hát valóban valóban a felesége bennégett egy várban és nem tudjuk, hogy ki fogta a kanócot”.

– fogalmazott Pálosfalvi.

„És mivel a magyar történetírás, meg egyébként az osztrák is, meg a lengyel is, később nagyon nagy mértékben merített Pccolomini munkáiból, ezért ez gyakorlatilag, amikor a történetírás a mai formájában kialakult, ez úgy, ahogy van, át is került bele” – tette hozzá.

Elmondása szerint 

Szilágyi Erzsébetnek van is ezzel kapcsolatban egy nagyon szép levele, amelyben arra kéri Kapisztrán János ferences szerzetest (később ő vezette a keresztes hadakat Nándorfehérvár 1456-os ostromakor és csakúgy, mint Hunyadi János, az ott kitörő ragályban halt meg), hogy jöjjön el Vajdahunyadra és imádkozzon a súlyos beteg Cillei Erzsébet felépüléséért.

Pálosfalvi úgy véli, ebből a történetből azt is ki lehet olvasni, hogy Szilágyi Erzsébet és a Cillei-lány között meghitt, anya-lánya viszony volt.

– vetette fel a történész. 

Nem a propaganda tette naggyá Hunyadit

A valóság tehát – nem meglepő módon – mindig bonyolultabb, mint ahogy azt egy történelmi eseményekre épülő sorozat meg tudja mutatni. Ám minden hibája ellenére mégis Hunyadi János az, aki a magyar emlékezetben hősként él. Az esemény után arról kérdeztük Pálosfalvi Tamást, mi ennek az oka.

„Nagyon érdekes, hogy Szapolyai János – aki később I. János magyar király lett – is egy hasonló nimbuszt akart kialakítani a Hunyadiak nyomán például Jagelló korban”, hiszen 

– jegyezte meg.

Hunyadi kultusza aztán a XIX. század romantikus történetírásában lett végleg kőbe vésve, 

– tette hozzá.

„Ő az egyik olyan magyar történelmi szereplő, akiről tényleg csak pozitívan nyilatkozott mindenki, és vitathatatlanul pozitívan él a köztudatban is. Teljesen megérdemelten” – vélekedett Pálosfalvi Tamás.

Nánay Mihály és Pálosfalvi Tamás beszélgetéséről a felvétel hamarosan felkerül a Rubicon Intézet YouTube-csatornájára.

***

(Nyitókép: Aknay Csaba)